“Tavasszal menj ki a szabadba” – s ha már Arizonában vagy, látogass meg egy nemzeti parkot

Hogy pont tavasszal menjünk ki a szabadba, azt nekünk Petőfi írta így,

Tavasszal menj ki a szabadba,

Hol friss patak suttog szaladva,

Kergetvén az est szellejét

Mely a virágok illatával

És a csalogányok dalával

Fut a mezőben szerteszét, (…)

Petőfi Sándor, E. R. kisasszony emlékkönyvébe, Debrecen, 1846

Mi lehet, hogy a nagy költőnktől tanultuk a természetben töltött idő fontosságát, de manapság már orvosok is ugyanazt írják elő: tölts legalább heti két órát a szabadban, az egészséged megvédése céljával. Az nem is olyan sok, napi 17 percet jelent, vagy egy hétvégi kiruccanást egy parkba.

S ha már Arizonában élsz, az a hétvégi park kiruccanás nem is olyan nehéz. Főleg, ha nemzeti parkról beszélünk. Ma éppen nemzeti park jutott eszembe, mert ez e hét a Nemzeti Parkok Hete itt Amerikában. Ma, április 17-én kezdődik azzal, hogy ingyenes a belépő minden nemzeti parkba. Ami ugyan azt is jelenti, hogy pont ma nagyon sok nemzeti park zsúfolt lesz, de mindig lehet egy olyat találni, amiről kevesen tudnak. Különben nem muszáj pont ma menni. Ez csak egy kifogás arra, hogy felfedezzük a nemzeti parkok és védett területek jelentőségét, de méginkább a szabadban töltött idő fontosságát.

Ezen a napon, ezen a héten felfigyelünk arra, amit orvosok és egészségügyi ápolók mondanak arról, hogy mennyire fontos rendszeresen tölteni időt a természetben. Az utóbbi években orvosi recepten áll a természetben való tartózkodás illetve parkokban való tartózkodás az egészég megvédése szempontjából, az immunrendszerünk jó működése céljából. 

Persze, ezt mi orvosi előírás nélkül is tudjuk, gondolom, de manapság, a sok rohanás, a sok tévézés, számítógépezés időszakában könnyű elfelejteni. Ilyenkor pedig orvosok, és nemzeti parkok emlékeztetnek rá, hogy menjünk ki a természetbe. Látogassunk meg egy nemzeti parkot például. Abból pedig Arizonának van elég. Mármint nemzeti parkból. Hogy pontos számot mondjak, éppen 23.  

Közöttük van a világ egyik legismertebb természeti csodája, a Grand Canyon, amiről államunk híres.

Tölthetünk egy napot a “Grand Canyon”-nál

A híres Grand Canyon (Fromm Réka fotója)

Mindenki, aki Arizonába akár csak egyszer is beteszi a lábát, meglátogatja a Grand Canyon-t. Amikor otthonról jönnek családtagok, barátok látogatóba, először mind oda visszük őket. Mint a világ egyik legismertebb természeti csodája, az óriási szakadék világszerte híres, és mindenki akarja látni. Mi meg itt a szomszédjában egészen szerencsések vagyunk, hogy bármelyik hétvégén meglátogathatjuk.

Amikor először pillantottam meg ezt az óriási szakadékot, a természetnek ezt a csodáját, a lélegzetem elállt. Láttam fényképet róla eleget mielőtt eljöttem volna Arizonába, de semmi nem készített fel erre a látványra. Szótlanul álltam, mint akit megbabonáztak, az óriási hasadék peremén. Se végét, se hosszát, de még az alját sem láttam, csak a sokszínű szikla világot. Ez már ma-holnap három évtizede, de az a látvány velem maradt, s bár azóta sokszor jártam ott, azt a pillanatot sosem felejtem el. 

Igaz, akkor a jólismert nemzeti park nem volt fele annyira zsúfolt, mint manapság. Végigmentünk a peremen, és két útvonalat is kipróbáltunk a kanyonba lemenni, közben csodálva a látványt, ami percenként változott ahogy mentünk lefele. Mint egy nyitott könyv, a különböző színű kőrétegek a föld alkotásának millió éveit mutatják be. 

Sajnos manapság a déli perem nagyon zsúfolt, bármikor is megyünk, ezért inkább ha tehetjük, az északi peremet látogatjuk. Igaz ugyan, hogy Phoenixtől az többnapi utat jelent, és csak télen van nyitva, számomra sokkal kellemesebb. Ehhez az is hozzájárul, hogy ott hűvösebb is van. 

Függetlenül attől, hogy a déli vagy északi peremét látogatjuk, a Grand Canyont bármikor érdemes megnézni.

Keressünk egy kevésbé zsúfolt parkot: látogassuk meg inkább a “Sunset Crater”-t

A “Sunset Crater”, naplemente kráter látványa az ösvényről (Fromm Réka fotója)

A Sunset Crater-t nevezhetném Naplemente Kráter nemzeti parknak, ha fordítani akarnám. Ez a park általában kevésbé zsúfolt, de ugyanakkor egy kellemes látogatást biztosít. Flagstaff-től nem messze, vulkanikus krátereket csodálhatunk itt, láva mezőn sétálhatunk, vagy éppen egy kráter tetejére mászhatunk. 

Mindig csodáltam ezt a környéket, ahol annyira tisztán látszik az ahogy a természet feléled, újjászületik egy óriási katasztrófa után. Alig ezer éve robbant ki legutóbb a kráter, de már fenyők néznek a láván, és csodálatos kis virágok, amiket a világon sehol másutt nem lehet találni. 

Ha a Sunset Crater-hez vezető úton továbbmegyünk, egy másik nemzeti parkban találjuk magunkat, ahol egy őslakó civilizáció romjait csodálhatjuk meg. A Wupatki nemzeti park egy pár ősi falu romjait őrzi, amit ugyancsak érdemes meglátogatni. 

Ugyanezen a környéken a “Walnut Canyon”-t is megnézhetjük

Ősi szikla lakások mellett megy el az ösvény (Jeff Fromm fotója)

A Walnut Canyon-t Dió Hasadéknak fordítanám, csak akkor senki nem tudná miről beszélek. Sőt, azon is elcsodálkozna aki Arizonát ismeri, hogy itt dióról neveznek el valamit. Pedig a hasadék alján arizónai diófa nőtt valamikor, sőt még manapság is talán lehet egyet-kettőt találni. A szakadék neve azért is furcsa annak aki ezt a parkot meglátogatja, mert a nemzeti park a szakadék tetején van, s egy ösvény sem vezet le az aljába.

Ellenben ugyanannak az ősi civilizációnak a romjait őrzi ez a nemzeti park, amivel Wupatkiban találkoztunk, bár itt másféle romokat találunk. A hasadék sziklaszélén úgynevezett szikla lakásokban járhatunk, s csodálhatunk meg. Ezek a sziklába vájt szobák egy ősi falu maradványai, s a nemzeti park látogató központjától a szakadékba lefele induló ösvényen közelíthetők meg.

Ha ősi romokat keresünk, nem hagyhatjuk ki Montezuma kastélyát

Montezuma kastély (Egyed Győző fotója)

Igaz ugyan, hogy a híres Montezuma soha még Arizona közelében sem járt, mégis ezt a szikla lakást, amiben egy egész falu élt valamikor, róla nevezték el. Első látásra talán mi is kastélynak néznénk ezt a sziklába vájt lakóhelyet, bár ha elolvassuk amit a történészek írnak róla, rájövünk, hogy a Sinaguanak nevezett népcsoport építette, s úgy használta, mint mi a négy emeletes  blokk-lakásokat (panelházakat), minden szobában külön családnak adva lakóhelyet. Hogy miért éppen sziklába vájták a lakásukat? Nem arra gondoltak, hogy mennyire szép lesz az utókornak ezt megnézni, bár csodálatos látvány. Hanem a szikla tövében lévő termékeny földnek minden kis csücskét ki kellett használják, mivel a környező sivatagban kevés a termékeny föld. 

Nem messze a “kastélytól” a “Montezuma forrását” is meglátogathatjuk. Ennek sem volt Montezumához semmi köze, forráshoz ellenben többé-kevésbé igen. Ugyanis itt egy földalatti forrás képez egy mély tavat, ami egy oázist alkot a környező sivatagban. Itt egy nagyon kellemes pár órát lehet eltölteni különösen nyáron, a forrás mellet vezető ösvényen, arizonai óriás úgynevezett szcamore fák árnyékában. A forrás a föld alatt vezet a mélyben ülő tóhoz, aminek a partján ugyancsak találunk egy pár egy-két-szobás sziklába vájt lakást.  

A “Petrified Forest”, illetve kővé vált erdő nemzeti parkban is ellátogathatunk

Másvilági környezet, kővé vált fatönkökkel tele… “Petrified Forest” (Fromm Réka fotója)

Ha az eddigiek nem vittek eléggé másvilági környezetbe, a kővé vált erdőben valahol egy más bolygón fogjuk érezni magunkat. Sivatagnak az is sivatag, s amerre a szem ellát, színes dombokkal van tele itt a világ, de a legérdekesebb élmény az, amikor egy fatörzs mellé érsz, s közelebbről ránézve rájössz, hogy az bizony kő. Gyönyörű, szebbnél szebb színekben pompázó kövé vált fatörzs. Kívülről ledőlt, feldarabolt fatörzsnek látszik, de a vágás felületén sötétlilától csillogó vörösig és a barna minden árnyalatában pompazó kristály fénylik. S ha még beleolvasunk e terület történelmébe rájövünk arra is, hogy milló évekkel ezelőtt itt egy sűrű őserdő pompázott. 

Bár árnyékot itt nem találsz, élő fát sem, de még kaktuszt is keveset, a csodás terület annyira másvilági, hogy megéri legalább egyszer meglátogatni. 

Egy másik sivatagban sokkal változatosabb növényvilággal találkozunk

Arizona leginkább a “Sonoran Desert”, illetve szonorai sivatagról híres. Ebben élünk mi is Phoenix környékén. Ez a világ legzöldebb sivatagjaként van számon tartva, és tényleg, ha összehasonlítjuk bármi más sivataggal, észrevesszük, hogy mennyire gazdag a növényvilága. Persze, ahhoz, hogy pont ezt a sivatagot csodáljuk, nem kell messze menjünk, de ha a városból kimegyünk dél felé, két nemzeti parkot is találunk ahol ez a terület védett és ezáltal az itt élő növény- és állatvilág ott gazdagabb.

“Organ Pipe” kaktusz a róla elnevezett namzeti parkban. (Jeff Fromm fotója)

Egészen délen, a mexikói határ mellett az Organ Pipe Cactus nemzeti park a különös kaktuszfajtáról kapta a nevét ami templomi orgonához hasonlít. Ezt a különleges kaktuszt egy növény és állatvilágban gazdag védett terület fogja körül, amit érdemes meglátogatni legalább egyszer. 

A másik szonorai sivatagi nemzeti park Tucsont veszi körül kétfelől is, s ebben a parkbak az óriás saguaro a sztár ami a parknak a nevét is adta. Ez az egyedi kaktusz az ami a mi környékünkön él, az amerikai délnyugat szimbóluma. Bár mi hozzá vagyunk szokva, a szonorai sivatagon kívül sehol másutt nem él. S bár itthon is megcsodálhatjuk, a róla elnevezett parkban egész saguaro erdőket is láthatunk. 

Arizonában nagy választékban találunk nemzeti parkot

Az említett hét park csak egy nagyon kis részét alkotják az arizonai nemzeti parkoknak. Bármit keresünk, bármerre indulunk, egy hétvégén legalább egyet vagy többet is meglátogathatunk. Bár az államunk nagy része sivatag, az nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan természeti szépségei amire érdemes vigyázni, s amit érdemes látni. 

Sok helyen a növényzet hiánya a földünk csodás színeit és alakzatait helyezi előtérbe, míg az egyéni sivatagi növényzet egy másféle csodás látványt nyújt. De ha éppen erdőre vágyunk, még azt is találunk Arizonában a magasabb hegyek között. 


Angolul az arizónai nemzeti parkokról itt is olvashattok.

You can read a similar post in English about National Parks in Arizona, here.

Published by

Emese-Réka Fromm

A Hungarian native from Transylvania, Réka Fromm has been a Phoenix resident for almost three decades. She is a travel writer, translator and recently started teaching Hungarian for English-speaking adults through HCA Phoenix. Her online home is at Wanderer Writes, where she publishes travel and culture-related stories.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s