Az idei évadot az Államalapítás Napjára való megemlékezéssel indítottuk. Augusztus 20-a számunkra minden évben különleges alkalom: ilyenkor nemcsak Szent István királyra és a magyar állam megszületésére emlékezünk, hanem arra is, mit jelent számunkra magyarnak lenni, és mi az, amit ebből az örökségből tovább szeretnénk adni gyermekeinknek. A diaszpórában ez talán még különlegesebb jelentőséget kap. Bár messze élünk Magyarországtól, ezen a napon újra és újra megtapasztalhatjuk, hogy a közös történelem, a nyelv, a hagyományok és az emlékeink összekötnek bennünket. Jó érzés tudni, hogy bárhol is élünk a világban, van egy közös történetünk, amelyhez mindannyian kapcsolódhatunk.

Ünnepségünket idén összekötöttük a Napocska Magyar Iskola 10. évfordulójának megünneplésével. Tíz év hosszú idő, és ez alatt a Napocska sokkal több lett, mint egy hétvégi magyar iskola. Egy közösség lett, ahol barátságok születtek, ahol jó együtt énekelni, játszani és tanulni, miközben a gyerekek észrevétlenül magukba szívják azt a kultúrát és örökséget, amelyet mi, szülők és pedagógusok szeretnénk továbbadni nekik. Talán ez a legszebb része annak, amit csinálunk: látni, ahogy a magyar szó természetessé válik, ahogy egy népdal ismerősen cseng, ahogy a gyerekek büszkén mondják, hogy ők is magyarok. A Napocska tíz éve arról szól, hogy a magyarságunkat ne csak megőrizzük, hanem élő, szerethető és közös élménnyé tegyük a következő generáció számára. Büszkék vagyunk az elmúlt tíz évre, és még inkább hálásak mindazoknak a családoknak, pedagógusoknak, önkénteseknek támogatóknak, akik az évek során hozzátették a maguk kis „napsugarát” ehhez a közösséghez.

Köszönjük a sok szép üzenetet volt diákjainktól, kollégáinktól, önkénteseinktől. Sőt, az egyik legszebb szülinapi ajándékot, amit a Napocska kaphatott: a Napocska dalt a mi kedves barátainktól, a Belvárosi Betyároktól, amit hamarosan együtt is énekelhetünk majd velük.

Photo Credits: M. Pinter

_{HCAP All Rights Reserved}