Június 4. egy olyan nap a magyarság történelmében, mely veszteséget jelentett és jelent sokaknak a mai napig is. Az ország elvesztette területének jelentős részét, mely nem csak a gazdaságra hatott ki, de az emberek életére is. Családok szakadtak el egymástól, emberek lettek egyik napról a másikra más országnak az állampolgárai. Sokak menekültek Magyarországra, mások külföldre. Elszakadt egymástól több millió magyar.

Emlékezésünk keretén belül erről és hasonló eseményekről számolt be nekünk Benedek, a Napocska Magyar Iskola egyik diákja, valamint Lovas Katalin, közösségünk tagja, aki Sátoraljaújhelyen nőtt fel, egészen közel az egyik elszakított területhez.

Száz év telt el, amióta a aláírták a trianoni békeszerződést. S bár Magyarországot szétszaggatták, megváltoztak az országhatárok, lelkületben a magyarok nem távolodtak el egymástól. Mi mind, bárhol is legyünk a világban, összetartozunk. Nem az országhatárok kötnek össze bennünket, hanem a kultúránk, a nyelvünk, az a magyarságtudat, mely eddig is éltetett minket.

Ennek jelképéül gyűltünk mi is össze a Phoenix-i Magyar Kulturális Egyesület keretén belül és gyújtottuk meg az összetartozás tüzét.

June 4th is a day in the life of Hungary that represents loss and sorrow. Due to the Treaty of Trianon Hungary has lost great amount of its territory as well as population. Many families got separated by the new borders and became citizens of a different country . Many people immigrated back to what was left of Hungary, many fled their new countries and tried their luck abroad.

During our community meeting these were some of the events that we heard of from Benedek, one of our students at the Napocska Hungarian School, who made a presentation on World War I and Trianon. In addition Katalin L., member of our community, talked about her experiences living in Sátoraljaújhely, a town that borders one of the lost territories.

100 years have gone by since the treaty was signed. Although Hungary was torn to pieces, borders have separated Hungarians all around Hungary, we still think of each other as belonging together. It is not the borders that hold us united but our culture, our language, our identity, and believes of being one with all Hungarians no matter where we live.

As a symbol if this cohesion we have lit the flame of unity at HCAP.