Ma, április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját József Attila születésének évfordulóján. Ezen a napon 1964 óta ünnepeljük a magyar költészet napját, bár az nem volt az első éve mikor ezt az alkalmat megünnepelte a magyar nép.

Pár évvel előbb, 1956-ban tartották az első magyar költészet napját júniusban, a nyári ünnepi könyvhéten. Később, a Magyar Írók Szövetsége kapcsolta össze az ünnepet József Attila születésnapjával. Hogy miért pont azokban az években kezdődött, annak a magyarázata az, hogy a nap ünnepe a Szovjetúnió mintájára kezdődött, ahol 1955-től ünnepelték a költészet napját.

Bár a magyar költészet napja a kommunizmus éveiben kezdődött, egyike a pár ünnepeknek ami a rendszerváltás után is fennmaradt.

A költészet minden rendszerben értékes, mindenki tudja értékelni, világnézet és politikai nézettől függetlenül. Talán ez is egyik különös értéke a költészetnek: valahol mindannyiunkat összefog, a közös emberiségünkhöz szól.

Érdekességképpen a költészet világnapját 1999 óta ünnepeljük az UNESCO kezdeményezésére.

De mit is ünnepelünk a magyar költészet napját?

A költészet egyike az emberi szellem legősibb tevékenységének. Eredetileg a zenével közösen alkotott egy művészetet, az éneket. Bár a kettő később elvált egymástól, a költészet az ősi közösség emlékéül megőrzött egy bizonyos zeneiséget.Tradíciói már a kultúra kezdetleges fokán kifejlődtek, az ősi dalosok által. 

Tehát a költészet művészet, de ugyanakkor irodalom egyaránt. Egyrészt a művészetek közé tartozik, másrészt mint irodalmi munkásság, az emberi beszéd művei közé. 

Ezen a napon nemcsak egy irodalmi műfajt ünneplünk, és nem csak egy művészeti ágat. A magyar költészet által a magyar nyelv szépségét ünnepeljük.

Ezen a napon Magyarországon és magyarlakta területeken irodalmi előadóesteket, könyvbemutatókat, költőtalálkozókat, szavalóversenyeket rendeznek.

József Attila

József Attila (1905 április 11-1937 december 3) a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb és legismertebb 20. századi alakja, posztumusz Kossuth-díjas és Baumgarten díjas költő.

Költői pályája az 1920-as években indult, amikor még gimnazista korában megjelent első verseskötete,  a Szépség koldusa címmel, 1922-ben Szegeden. Líráját az egyéni képalkotás és a gyakran élőbeszédszerű szöveg jellemzi. Költeményeiben gyakran jelenik meg a lázadás motívuma, amihez többnyire erőteljes társadalomkritika társul.

A világirodalomban is elismert, a huszadik század uralkodó eszméinek lírai kifejezője, ugyanakkor a szocialista világköltészet egyik vezéralakja. 

A szegény családból származó költő rengeteg viszontagságon ment keresztül rövid pályafutása alatt. Hároméves korában apja elhagyta a családot és Attila nevelőszülőkhöz került, majd hétéves korában édesanyja hazavitte és egyedül nevelte két nővérével együtt. Mosással és takarítással kereste a betevő falatot a kis családnak, s reggeltől estig dolgozott. Bár iskolába járatta fiát, Attila nem sokat tanult, legalábbis amíg harmadikos korában Attila hun királyról látott egy írást. Saját feljegyzése szerint ez szöveg késztette arra, hogy megtanuljon olvasni, és végül irodalommal folglalkozzon:

A harmadikos olvasókönyvben azonban érdekes történeteket találtam Attila királyról és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják.

József Attila, Curriculum Vitae, 1937.

József Attila a munkásosztály és proletariátus élményvilágát hozta gyermekkorából. Bár rengeteget nyomorgott és hányódott, iskolai tanulmányait elvégezte, gimnáziumot és egyetemet is járt, Szegeden, Bécsben, s még Párizsban is, a Sorbonne tanulója volt.

Már 17 éves korában megjelent első verse, és a Tiszta Szívvel című verse “igen nevezetessé vált”, de ugyanakkor , hét cikket írtak róla, Hatvany Lajos az egész háború utáni nemzedék dokumentumának nyilvánította nem egy ízben „a kései korok számára”, Ignotus pedig „lelkében dédelgette, simogatta, dünnyögte és mormolgatta” ezt a „gyönyörûszép” verset, ahogy a Nyugatba írta róla és ezt a verset tette Ars poeticájában az új költészet mintadarabjává.

Jelentősége a nemzetközi irodalomban semmivel sem kisebb, mint Bartóké a zenében. És élt mindössze harminckét évet, sorsa nélkülözés, üldöztetés s meg nem értés volt. Rettegett a belülről fenyegető őrülettől és a kívülről fenyegető világőrülettől, a fasizmustól. Élete végső napjain is remekműveket írt, s nem reménykedve többé semmi jóban, öngyilkossággal fejezte be az életet.